Az EU 27 európai ország politikai és gazdasági uniója, amelyek olyan területeken működnek együtt, mint a kereskedelem, a gazdaság és az igazságszolgáltatás. A schengeni övezet az EU különálló része, ahol megszűnt a belső határellenőrzés a részt vevő országok között, vagyis az utazók útlevél-ellenőrzés nélkül utazhatnak az övezeten belül.
Nem minden EU-ország tagja a schengeni övezet, és néhány olyan ország, amely nem tagja az EU-nak, részt vesz a schengeni övezetben.
Ennek átláthatóbbá tétele érdekében ebben a cikkben megvizsgáljuk az EU és az EU történetét és eredetét is schengeni övezet.
Az EU története és eredete
Az Európai Unió (EU) a második világháború után kezdődött politikai és gazdasági integrációs folyamat eredményeként született meg. Az egyik fő cél az volt, hogy véget vessünk az európai országok közötti háborúknak, és megtaláljuk a módját az együttműködésnek és a konfliktusok erőszak és fenyegetés nélküli megoldásának.
1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (rövidítve: ESZAK). Ez egy európai szervezet volt, amely a szén- és acéltermelést egy közös Főhatóság felügyelete alá rendelte. Az ESZAK-t annak idején Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Olaszország és Luxemburg alapította. Ez volt az első lépés az európai országok közötti politikai és gazdasági unió felé. 1957-ben ugyanezek az országok megalapították az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) azzal a céllal, hogy erősítsék a gazdasági integrációt. Az EGK közös piacot hozott létre és monetáris uniót folytatott.
1993-ban írták alá a Maastrichti Szerződést, amely az Európai Unió (EU) létrehozásához és az euró, mint közös valuta bevezetéséhez vezetett. Az EU azóta újabb országok csatlakozásával bővült, és a tagországok közötti együttműködés hatóköre sokkal több területre bővült, mint például a belügy, a külügy, a védelem és az igazságügy.
A schengeni övezet története és eredete
A schengeni övezet öt ország 1985-ös csatlakozásával jött létre Schengeni megállapodás határozatot írt alá a közös határok ellenőrzésének fokozatos megszüntetéséről. A megállapodást követően 1990-ben megkötötték a Schengeni Végrehajtási Egyezményt, amely a belső határellenőrzés végleges eltörléséről és egy sor kísérő intézkedésről rendelkezett. Szigorították az ellenőrzést a külső határokon, az egységes vízumok kiadásának eljárásait, a Schengeni Információs Rendszer (SIS) bevezetésre került, a belső határokon intenzívebbé vált a rendőrségi együttműködés, és javult a kábítószer-kereskedelem megközelítése.
A következő években egyre több uniós ország csatlakozott az egyezményhez, és 1997-ben az egyezményt az uniós jog formális részeként vezették be. A schengeni övezet ma 27 országból áll, amelyek többsége az EU tagja, bár vannak az EU-n kívüli országok is, amelyek a schengeni övezet részei.
A Schengeni Szerződés célja
A Schengeni Szerződés célja a belső határ- és útlevél-ellenőrzés eltörlése a részt vevő országok között, ezáltal növelve a schengeni övezeten belüli utazási szabadságot. Ez azt jelenti, hogy a zónán belül utazók nélkül útlevél-ellenőrzés utazhat. A szerződés célja továbbá a részt vevő országok közötti együttműködés erősítése olyan területeken, mint a bel- és igazságügy, a biztonság jobb fenntartása és a bűnözés elleni küzdelem érdekében az övezeten belül.
Miért nem vesznek részt egyes uniós országok a schengeni övezetben?
Számos oka van annak, hogy egyes EU-országok nem részei a schengeni övezetnek. Ennek egyik fő oka az, hogy egyes országok fenn akarják tartani saját belső biztonsági és bevándorlási politikájukat, és nem akarnak kompromisszumot kötni más uniós országokkal. Egyes országok tisztában vannak a bűnözés és az illegálisság veszélyeivel, és úgy döntöttek, hogy fenntartják határellenőrzésüket saját belső biztonságuk védelme érdekében.
Más országok nem tagjai a schengeni övezetnek, mert technikailag még nem teljesítik a részvétel feltételeit, például az infrastruktúrát az új szabályokhoz igazítják, vagy hazai jogszabályaikat. Vannak olyan országok is, amelyek nem tagjai az EU-nak, de a schengeni övezethez tartoznak, ilyen például Norvégia, Izland, Svájc és Liechtenstein. Aláírták az utazási szabadságról és az EU-országokkal való együttműködésről szóló szerződést olyan területeken, mint a bel- és igazságügy.
Mikor csatlakozhatnak országok a schengeni övezethez?
A schengeni övezethez való csatlakozáshoz a schengeni országoknak bizonyítaniuk kell, hogy képesek:
- őrzi a schengeni övezet külső határait a többi schengeni ország nevében és egyenruhát rövid távú tartózkodásra jogosító vízum szállít (schengeni vízum);
- hatékonyan dolgozni a többiekkel schengeni országok magas szintű biztonság fenntartása a belső határellenőrzések megszüntetése után;
- alkalmazza a schengeni szabályokat, amelyek szabályozzák a szárazföldi, tengeri és légi határellenőrzést, a vízumok kiadását, a rendőrségi együttműködést és a személyes adatok védelmét;
- csatlakozni a Schengeni Információs Rendszerhez (SIS) és a Vízuminformációs Rendszerhez (VIS) és használja azokat.
A schengeni országokat rendszeresen értékelik annak megállapítására, hogy megfelelően alkalmazzák-e a schengeni szabályokat.
Mely országok schengeni országok?
27 európai ország tartozik a schengeni övezethez. Ezek az úgynevezett schengeni országok. Az Európai Unió (EU) lakójaként szabadon utazhat ezeken az országokon belül. A schengeni övezet külső határain ellenőrzik a személyeket.
Ezek a schengeni országok:
- Belgium;
- Dánia;
- Németország;
- Észtország;
- Finnország;
- Franciaország;
- Görögország;
- Magyarország;
- Olaszország;
- Horvátország (tag 1. január 2023-től);
- Lettország;
- Liechtenstein;
- Litvánia;
- Luxemburg;
- Maláta;
- Hollandia;
- Norvégia;
- Ausztria;
- Lengyelország;
- Portugália
- Szlovénia;
- Szlovákia;
- Spanyolország;
- Cseh Köztársaság;
- Izland;
- Svédország;
- Svájc.
Mely uniós országok nem schengeni országok
Ezek az EU-országok nem részei a schengeni övezetnek:
- Bulgária;
- Ciprus;
- Írország;
- Románia.
Mely EU-n kívüli országok schengeni országok
Ezek az országok nem részei az EU-nak, de részei a schengeni övezetnek:
- Liechtenstein;
- Norvégia;
- Izland;
- Svájc.
Az EU jövője
Az EU jövője bizonytalan, és számos tényezőtől függ. Az EU előtt több kihívás is áll, mint például a migrációs válság, a növekvő terrorveszély, a Brexit hatásai, a tagállamok közötti gazdasági egyenlőtlenségek, az eurózóna jövője és az egyes tagállamokon belüli erősödő euroszkeptikus mozgalmak.
Egyre nagyobb az igény az EU-n belüli további integrációra, például közös menekültügyi és migrációs politika, közös védelmi unió, valamint összehangoltabb kül- és biztonságpolitika létrehozására. Másrészt a kisebb integráció és a nagyobb nemzeti szuverenitás mellett is hallatszanak hangok, különösen azokban az országokban, ahol erősödő euroszkeptikus mozgalom van jelen.
Nehéz megjósolni, hogyan fog kinézni az EU jövője, de ez attól függ, hogy az EU és tagállamai hogyan képesek kezelni a kihívásokat, és egyensúlyt teremteni az integráció és a nemzeti szuverenitás szükségessége között.
Schengen jövője
Az EU jelenleg a külső határokra vonatkozó „intelligens határok” programon dolgozik. Ez egy belépési/kilépési rendszerből áll, amely javítja a határellenőrzést, küzd az illegális migráció ellen, miközben megkönnyíti a határátlépést a gyakori és előzetesen átvizsgált utazók számára. Az EU arra is törekszik, hogy a vízumeljárást jobban összeegyeztethesse más szakpolitikai területekkel, például az idegenforgalommal, és hogy tovább könnyítse az eljárásokat a gyakran utazók számára. Emellett fontolgatják egy új típusú vízum, az utazási vízumot, amely lehetővé tenné, hogy két vagy több schengeni ország területén 90 napnál hosszabb ideig, de legfeljebb egy évig tartózkodjon (a lehetőséggel
hogy ezt még egy évvel meghosszabbítsák).
Ennek ellenére a schengeni övezet jövője továbbra is bizonytalan, mivel számos kihívással kell szembenéznie az övezetnek, mint például a migrációs válság, a növekvő terrorfenyegetettség és a világjárvány hatásai. A migrációs válság feszültségekhez vezetett a részt vevő országok között a menekült- és migránsáradat kezelésével kapcsolatban. Egyes országok ideiglenesen visszaállították határellenőrzésüket, hogy kordában tartsák a helyzetet, ami veszélyezteti az övezeten belüli utazás szabadságát.
A növekvő terrorfenyegetettség az övezeten belüli biztonsági intézkedések fokozásához vezetett, korlátozva az utazás szabadságát. A schengeni övezeten belüli együttműködés további erősítése mellett szólnak a hangok is, mint például a közös menekültügyi és migrációs politika, valamint a közös határellenőrzés kialakítása. Ezért nehéz megjósolni, hogy milyen lesz a schengeni övezet jövője. Ez attól függ, hogy az EU és a részt vevő országok hogyan képesek kezelni a kihívásokat, és megtalálni az egyensúlyt az utazás szabadsága és a polgárok biztonsága között.
Források: Nemzeti kormány és az Európai Bizottság
Kapcsolódó hozzászólások:
